Merre tovább menekültek?

Kun Kata tagunk írása

Az immár évek óta tartó menekültáradat európai szintű rendezése még mindig vitás, hiszen egy eddig nem tapasztalt jelenséggel néznek szembe az Európai Unió tagállamai és egyenként próbálnak megoldást találni. Számtalan tényező – a nemzeti tradícióktól kezdve, a politikai előny szerzésén keresztül az emberi jogok széleskörű alkalmazásáig – befolyásolja a közvélekedést, hogy mi is lenne a helyes megoldás, éppen ezért szükségeltetik az uniós jogharmonizáció ezen a területen is.

Az EU migrációs politikája az alábbi területeket öleli fel:

  • együttműködés a származási és tranzitországokkal
  • az EU külső határainak megerősítése
  • a migrációs áramlások kezelése és a migránscsempészés visszaszorítása
  • a közös európai menekültügyi rendszer reformja
  • a legális migráció lehetőségeinek megteremtése
  • a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának elősegítése

KEMR

Az első fontos mérföldkő az Európai Tanács 1999. október 15-16. tamperei rendkívüli ülésén elhatározott Közös Európai Menekültügyi Rendszer (KEMR) bevezetése, amelynek részeként számos jogalkotási intézkedést fogadtak el (A menekültügyi eljárásokról szóló irányelv, A befogadási feltételekről szóló irányelv, Dublini rendelet stb). Ezek a szabályok a menedékjogi kérelmek elbírálásának folyamatát (1), menedékkérők számára biztosítandó befogadási feltételeket (2), nemzetközi védelem biztosításának feltételeit szabályozzák (3), továbbá azt, hogy melyik tagállam felelős a kérelem elbírálásáért (4) és a mindezeket megkönnyítő információs rendszert (5).

A KEMR tagországok közötti összehangolásáért az Európai Menekültügyi Hivatal a felelős, amely mintegy szakértői központként funkcionál és így többirányú támogatást nyújt a segítségre szoruló tagállamoknak, de még harmadik országoknak is közös megoldások keresése révén. Többek között előrejelző és válságkezelő programokat futtat, képzéseket szervez a tagállami tisztviselők és igazságszolgáltatásban dolgozók részére, speciális és sürgősségi támogatást nyújt, és koordinálja az áthelyezési eljárásokat. Itt megemlítésre méltó az Európai Migrációs Hálózat (6), ami szintén a tagországok által hozzáférhető információs bázist működtet és elemez, amely kiadásait a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (7) biztosítja.

Ám az uniós jog ezen szabálycsoportja meghaladottá vált 2013-ra, amikor előrelátható volt a menedékkérők ugrásszerűen megnövekedett számmal való érkezése az Európai Unió határaihoz, így kényszerűen módosító intézkedések szükségeltettek.

Hosszútávú lépések

A fent röviden bemutatott joganyagot aktualizálták a harmonizációt elsődleges szempontként megtartva és tovább javítja, valamint további intézkedéseket készítettek elő. 2015 májusában az Európai Bizottság elfogadta az európai migrációs stratégiát (8), amely azonnali intézkedések mellett a hosszútávú lépések négy pillérjét fekteti le, úgy mint az illegális migráció kiváltó okainak csökkentése, emberéletek mentése és a külső határok igazgatása, erős menekültügyi politika, továbbá a jogszerű migrációval kapcsolatos új szakpolitika. Ezek gyakorlati megvalósításáért a Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága a felelős. Dimitris Avramapoulos személyével kinevezték a migrációs ügyekkel, uniós belügyekkel és uniós polgársággal foglalkozó biztost, ami szintén azt jelzi, hogy a Bizottság kiemelt figyelmet szentel az ügynek.

Mindez kétségtelenül épp elég komplikáltnak tűnik, de az világosan kitűnik, hogy az uniós döntéshozók nem tétlenkedtek az intézményi és jogszabályi háttér felépítésével. Ez viszont hiába megfelelő a tagállamok hozzájárulásának hiányában, hogyha nem tudják kielégítően realizálni az intézkedéseket. Bár kritikákat megfogalmazni mindig lehet akár a kvóta rendszerrel szemben vagy éppen a döntéshozatali mechanizmusokat illetően, és gyakran érdemes is, a végső megoldás az európai országok saját intézményein és a tisztviselők hozzáállásán szakértelmén múlik.

 

 

(1) 2005/85/EK (HL L 326., 2005 .12.13., 13. o.)

(2) 2003/9/EK (HL L 31., 2003.2.6., 18. o.)

(3) 2004/83/EK (HL L 304., 2004.9.30., 2. o.)

(4) 343/2003/EK (HL L 50., 2003.2.25., 1. o.)

(5) 2725/2000/EK (HL L 316., 2000.12.15., 1. o.)

(6) 2008/381/EK (HL L 131., 2008.5.21., 7–12. o.)

(7) 516/2014/EU (HL L 150., 2014.5.20. 168-194.o.)

(8) COM(2015) 240 final, 2015.5.13.