Paradicsomdobálás és téli szörfkurzus

Kancsó János, Pro Jure tag írása

Erasmus Valenciában

A 2016/17. tanév őszi félévét Valenciában töltöttem az Erasmus+ keretében. A programban való részvétel már régóta terveim között szerepelt. Egyik fő célom az életben világunk minél részletesebb feltérképezése és új emberek és kultúrák megismerése. Az Erasmus+ program erre tökéletes lehetőséget biztosított. Sok barátomtól és ismerősömtől hallottam az élménybeszámolókat és ennek én is a részesévé szerettem volna válni. Spanyolország különösen kedves hely a számomra, korábban már volt szerencsém meglátogatni Valenciát a Fallas ideje alatt és Barcelonát is egy rövid hét erejéig. Rögtön megfogott a déli életérzés, a nyelv és a napsütés. Spanyolul a kiutazásomat megelőző évben kezdtem el tanulni és ezt a kezdeti tudást sikerült haladó szintre felfejlesztenem. A nyelvet megtanulni létfonottágú volt kint tartózkodásom ideje alatt, ugyanis a hétköznapi életben, boltokban, utcán, bárokban stb… nem sokan beszéltek angoul.

A félévemet az egyetemre járás és nyelvtanulás mellett, sportolással, bárok és koncertek látogatásával és sok utazással töltöttem. Sikerült eljutnom Ibiza szigetére, meglátogatni Palma de Mallorca városát, megmászni Teide vulkánt Tenerife szigetén és körbeautózni Andalúziát. Spanyolország számomra tökéletes klímája (az átlaghőmérséklet még decemberben sem süllyedt napközben 10 fok alá) lehetővé tette, hogy egész szemeszterben hódolhassak kedvenc sportjaimnak és hobbijaimnak.  Az egyetemen beiratkoztam egy windsurf és egy hagyományos szörf kurzusra, órák után a strandon röplabdáztunk és kipróbáltuk a Padel nevű spanyol játékot, amit a tenisz és a fallabda keresztezéseként írnék le.

Valencia egy nyüzsgő, de mégis szellős egyetemi központ. A 800 000-es város több jól elkülöníthető területre tagolódik. A város szívében található óváros tele van szűk utcácskákkal, katedrálisokkal, bárokkal és éttermekkel. Az óvárost körbe veszi, és a várost kettészeli a „Túria” folyó kiszáradt medre, amit átalakítottak egy több mint 10 km hosszú mediterrán parkká. A Túria parkban egész évben izzik az élet, tele van különböző sportlétesítményekkel, focipályákkal, baseball pályával, rögbipályával és gördeszkaparkokkal. A helyiek itt futnak, kutyát sétáltatnak, vagy csak egyszerűn piknikeznek és olvasnak a narancsfák árnyékában.

Az egyetemen is könnyen ment a beilleszkedés, a kezdetleges nyelvi akadályokat a spanyol diákok segítségével sikerült könnyen leküzdenem. A beiratkozási procedúra is gördülékenyen ment. Négy tárgyat angolul, egyet pedig spanyolul hallgattam. Mind a diákok mind a tanárok közvetlenek és segítőkészek voltak.  Az angoul kurzusokon főleg ersamus-os diákok voltak a legkülönfélébb országokból, többek között: Németországból, Tunéziaból, Angliából, Svédországból, Dániából, Kolumbiából stb… Gyorsan szoros barátságok kötődtek és szinte minden nap új embereket ismertem meg. A spanyol diákokkal is jó volt a viszonyunk, mindenben segítettek nekünk, jegyzeteket és tanácsokat adtak, illetve elhívtak minket „vacsoráikra”, ami Spanyolországban este 11 órától kezdődő tapaszolással egybekötött alkoholfogyasztást majd utána bulizást jelent. A diákok hétvégente (és gyakran hétköznap is) ilyen bárokban szocializálódnak egy-egy „cerveza[1]” társaságában vagy egyszerűen az utcán és parkokban tartott „Botellón[2]”-okon vegyülnek.

A valenciai erasmus félévem meghatározó élményvolt számomra. Rengeteg élettapasztalattal, baráttal és egy más életfelfogással lettem gazdagabb.

Végezetül megosztanék egy naplóbejegyzést a legelső spanyol fesztiválélményemről, amin keresztül talán még jobban átjön a spanyol életérzés:

La Tomatína

Egy átszállással Brüsszelen át érkeztünk Valenciába a barátnőmmel. Amint kiszálltunk a repülőből megcsapott a 40 fokos hőség és boldogan eszméltem rá, hogy még legalább két hónap nyár vár itt rám. Első két éjszakánkat egy tengerparthoz közeli hostel-ban töltöttük. Minden év augusztusának utolsó szerdáján a Bunol városában megrendezik a „Tomatina”-t , a paradicsomünnepet. Idén augusztus 31.-ára esett, ezért is érkeztünk korábban. Már régi vágyam volt ezen az ízig-vérig spanyol fesztiválon részt venni. A Tomatína tulajdonképpen a világ legnagyobb paradicsom ”foodfight”-ja. A csata helyszíne Bunol városának szűk főutcája. A dobálás előtt a hagyományok szerint egy körülbelül 5-6 méter magas zsírral bekent faoszlop tetejéről le kell venni egy nagydarab sonkát. Őrült látvány volt, több tucat ember egymás hegyén-hátán, csurom zsírosan próbálta megkaparintani a jókora „Jamón Ibericot[3]”. A paradicsomháború végül haragzúgással elkezdődött és paradicsommal megrakodott teherautók mentek keresztül a főutcán és a rajtuk levők dobálták a „tomatínázókat”. A paradicsomdobálás összesen egy óráig tartott, de sokkal többek tűnt. A felkészültebbek búvárszemüvegben és egyszerhasználatos ruhával készültek, sajnos mi nem voltunk ennyire előrelátók. A csata felénél már térdig érő paradicsomlében úszkáltak az emberek, erre a helyiek is rátettek, akik a környező erkélyéről locsolták az embereket slagokkal és vödrökkel. Autentikus „muy loco[4]” spanyol élmény volt , újra önfeledten csatározó általánosiskolás kisgyereknek éreztem magam és ez itt teljesen normális volt.

A paradicsomdobálás végeztével a helyiek mosdatták a tetőtől talpig paradicsomos embereket, az autómosókat is átalakították embermosó gépezetté. A Tomtina után pedig következtek az éjszakába nyúló habpartik a város szélén. Még napokkal ezután is  paradicsomdarabokra leltem a fülem mögött.

 

 

[1] Sör

[2] Utcán való alkoholfogyasztást és szocializálódást jelent

[3] Ibériai sonka

[4] Őrült